Az első, a második és a harmadik nagyvécé a szőnyegre

Hát ezen gyorsan túlestünk. Valójában csak arról volt szó, hogy rusnyának találtam a családi étkezőasztal alatt a fonott fűszőnyeget, és tettem róla, hogy előbb szabaduljanak meg tőle, mint tőlem. Szőnyeg volt, nincs - az élet egyszerű! Két jól elhelyezett vizelet még nem hatotta meg a családomat, jöttek is rögtön az ecetes vízzel meg a "kutyás ronggyal". Így hát komolyra fordítottam a szót, na. Háromszor is egy nap alatt. (A házunk mögött hirdető szőnyegtisztító mesterembert viszont nagyon nem fogom irigyelni, amikor kézbe veszi a mesterművemet. Nehéz kenyér az is.) Ilyen, amikor restellem magam:

Lehet, nem ez az ideális módja, hogy beilleszkedjek egy új családba, de fogjuk fel inkább úgy: a család illeszkedik hozzám. Némi rágcsálás után eltüntettem (velük) a konyhából a gyerekasztalt a két kisszékkel, illetve egy dog marmagassága fölé helyeztek minden vezetéket, elosztót, telefontöltőt. Egy nap alatt nem is rossz, ügyes kis család ez!

Bizony, egy nap, merthogy épp tegnap történt, hogy a család három tagja ellátogatott a kvártélyomba, Mogyoródra. Látszott rajtuk, nagyon nagy szükségük van rám, nélkülem elvesznének az élet útvesztőjében. Ki is tettem magamért, két nyalás a leendő kutyamamának, három szempillarebesgetés a kutyapapának, és az üzlet megköttetett. Nem adtam magam olcsón, de alig hathetesen eldöntöttem: ők lesznek az új családom - én meg a harmadik szemük fénye.

Az első éjszakán elhúztam a mézesmadzagot, hullafáradt voltam attól, hogy ennyi mindent (rusnya a szőnyeg, ennivaló a kis gyerekasztal meg a székek...) kellett megtanítanom nekik. Alig kétóránként jeleztem, hogy jólesne egy kis simi vagy kötélhúzogatós játék. És még ha az esti fürdetés nem is esett olyan jól, el kell fogadnom, hogy nem mindig elég a fülemet meglóbálni az ivóvizemben. Ezt egyébként direkt csinálom, nem véletlenül olyan hosszú egy ilyen csinos beagle kislány füle-müle. Komoly meló, hogy ivás közben a fülvégeim külsejét és belsejét is alaposan kilögyböljem a hűvös vízben, és aztán finoman végighúzzam a parkettán - csak és kizárólag azért, hogy jól lássa a családom: ittam, jól vagyok, és erre jártam.

Hát itt tartunk. Járom körbe a lakást, mi nem tetszik még. Egy vicc, hogy néha elég a kis szemfogaimat megcsillantanom, és már keresik is az új helyét a fotelnak, széknek, társasjátéknak. Ezzel a mókával elleszek még egy darabig! Kedves Phoebe-család, innen szép nyerni! :)