Lábtámadó Blogger Beagle

Gazdiék ma elvitték a tesókat játszóházba. Gondolták, lesz egy nyugodt napjuk, hogy a laptopot püföljék, munka címszóval. Aham. Hát, ember tervez, beagle végez, jó? Nyomtam nekik pár meglepetést ide-oda, megkóstoltam még pár cipőt, és tovább igazgattam a függöny alját - nekem jobban tetszik így, hogy alul pár helyen húzott. Buggyosabb ;P

Megerősítettek a másik nemesi címemben is, mert ugye van már a Törvényalkotó, de tuti, én vagyok a legjobb Lábtámadó is. Általában szemből támadok és nagylábujjra, ritkábban rüsztre, de kutya legyek (ja az vagyok ;P), ha zavarba jövök egy orvtámadástól, hátulról, Achilles-ínra. Mit nekem fair play, hát mondom, hogy kutya vagyok! Ilyenkor jön a "finomabban" jelszó, ami szerintem annyit jelent: "várj, inkább most támadj!". De hallgatok már arra is, hogy "gyere", gondolom ez lenne a "nem bírok nélküled egy lépést sem tenni, Phoebe" rövidebb változata. Amikor meg azt mondják: "okos kutya", akkor nyilván azt gondolják: "hol van a jutalomfalat? megint nincs kéznél, affene". Hát ilyen jó kutya vagyok én.

Most megint pihenek, jön az éjszaka, fel kell készülnöm. Masszívan alvást tettetek, lábak a négy égtáj felé szigorúan, pocak szétterülve a földön, szemeim zabálnivalóan bágyadtak. Magamban meg persze dúdolom a büdös macskát, és alig várom, hogy Gazdiék végre befejezzék a melót. Utána jöhet a haddelhadd, hacacáré, dínomdánom!