Úgy lerakni az atomot a bejárati ajtó elé, hogy amikor Gazdiék hazaérnek, ne csak az ajtó alján és a padlón kenjék szét, de még bele is lépjenek - khm, én mondom: ez művészet. Amit persze nem mindenki értékel egyformán. Aztán amikor Gazdiék túlesnek a kezdeti sokkon, és papírtörlőért meg feltörlőrongyért rohangálva megtalálják a másik két atomot a nappaliban meg a konyhában... Komoly sápítozás volt, na.
Állítólag csak azért kötöttek pórázra, nehogy belegyalogoljak. Aha. Hát nem magamnak helyeztem el a csapdákat.
Büntetnek.
Pedig már szánom-bánom ezt az apró kis csínytevést.
De ki fogok szabadulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése