Amikor megérkeztem Vikiékhez, Kutyamama előrántotta a fél lakást a táskájából: kutyapelusok, az ágyikóm, jópár játék, vacsorára való és persze a tálkáim is előkerültek. Gondoltam, gyorsan eladom magam: egy óra leforgása alatt bemutattam, miket tudok produkálni a leterített kutyapelusokra. Kisebb és nagyobb dolgokat is. Mindenki roppant elégedett volt, kaptam egy csomó jutalomfalatot, és Gazdiék a legnagyobb lelki nyugalomban távoztak. Azért hajnalban hagytam egy kis nyomot magam után a nappaliban, és igazán nem értettem, ez kit zavart volna ;P Hanem aztán amikor Viki megpróbálta eltakarítani, előkerült az a csinos kis lila pompomfej. Felmosónak hívta, szerintem játéknak kellett volna. ;P Nagyon tetszett, és tök jót birkóztunk... volna, ha hagyták volna. Nem értem, Gazdiék is mindig úgy féltik azokat a vacak kis kék takarítórongyokat - vagy engem, hogy ha azt rágcsálom, domestost nyelek.
Három dolgot jól megtanultam ám a vendégségben:
1) Elég három csepp vizelet a pelusra, és máris jön a jutalomfalat. Most már frankón tartalékolok, hogy minél többször tudjak pisilni, és jutalomfalatot szerválni. Rafkós kutya vagyok, mondtam már?
2) Tudom, hogy érjem el, hogy kényeztessenek. Csak rebegtetni kell kicsit a pilláimat, amitől a szemöldököm pár masszívabb darabja is megrezeg, és máris jön a simi, a cuki-cuki-cuki, a puszi meg a mittoménmi. Finom, az a lényeg.
3) Ha hiányzom a Gazdiéknak, az egy új játékot jelent. Hmmmm, gyakrabban kell vendégségbe járnom. Ki hív meg?
Ez az új lasztim:
Hát így élek én és a családom ;P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése