Adva van egy család, egy punk gazdival, egy rockéhes kétlábú kutyamamával, egy PSY Gangnam Style-ra ugráló kilencévessel és egy 3 Doors Downra csápoló háromévessel. Naná, hogy aki ide bekerül, az nem ússza meg zenésznév nélkül.
Itt van például ez a két kis tollas. Amikor még azt hitték a gazdiék, megelégszenek holmi szárnyasállománnyal házi kedvencek gyanánt, elrobogtak a világ végére két, hullámos papagájnak csúfolt sípoló játékért. Ők Johnny Cash és June Carter után Dzsoni és Dzsún lettek. Pimasz kis tollasok, egész nap kinn ücsörögnek, és engem hesszelnek. Még egy kicsit alszom, de aztán elkapom és megtollazom őket, az tuti.
Amikor pedig szóba került egy felsőbbrendű, nemesebb származású, értelmesebb házi kedvenc lehetősége (=én), akkor két név merült fel.
(...)
Lehettem volna Elvis ám,
"love me tender"-kiskirály,
kutyuli
mutyuli.
De nem lettem, mert a tenyésztő
(mivel gazdi még nem hozzáértő)
szukát
kínált.
A döntés gyorsan engem ért,
bánatos nagy szemeimért,
a többi
csak sztori.
"Hogy hívjuk, ha nem Elvis,
kellene egy lánynév is"
- mondta
a gazda.
"Legyen rocksztár a névadó,
hisz a családba csak az való"
- nyomta
a mama.
És hát Phoebe Buffay-nél nincs nagyobb,
a "Büdös macska" úgy tarolt,
a vita
pipa.
Így lettem Phoebe, avagy a nagymenő
Banánhinta Consuela Hercegnő,
az ám,
babám.
(...)
Íme a megtollazandó Johnny és June:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése