Mielőtt leszakadt volna az ég, ma strandoltam egy jót a tesóimmal. Először arra gondoltam, szétcincálom azokat a zöld hurkákat a medence oldalán, mert milyen már, hogy zöld és hurkás??? De aztán meg az jutott eszembe, mielőtt ezt (majd később, suttyomban) megteszem, megnézem, mi az a boldog vihánc a vízben.
Nagyon megfontoltan, pofazacskóval előre érkeztem a medencébe, fel is szippantottam az algákat az aljáról... Jobb vagyok, mint egy porszívó! Gazdi végig parázott, nehogy elengedjem, amit egy átlagos kutya a vízben elenged. Egy átlagos, de nem én :P Vagy legalábbis én nem árulom el ;D Azt nem állítom, hogy értem, mire az a nagy felhajtás a medence meg a pancsolás körül, mert végülis nekem a fülemet és a cicimet leszámítva alig jutott a feszített víztükörből, de mindegy, majd próbálkozom még.
Ja és persze a nagy pancsolás után rögtön elájultam a kutyamama ölében - mint minden normális Phoebe ;P

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése