Látogatók = új játékok és rágcsák

Szeretem a látogatókat! Mindig feltöltenek... új játékokkal és rágcsálnivalókkal ;) Márpedig mindebből most kijutott rendesen!

Új kincseim (nemnyúkapiszka! mind az enyém!):

Történt ugyanis, hogy a nagypapa meg a nagymama üdvözölni szerették volna az új családtagot - naná, hogy engem, a kis (Banánhinta Consuela) hercegnőt ;P El is jöttek vasárnap, és elláttak finom új rágcsával. Mondtam nekik, hogy jöhetnek még ;P Ezután hétfőn az állatdokit láttam vendégül, az ő rendelőjében. És bár belémbökött egy nagy döfővel, meg valami tablettát is leszuszakolt a torkomon, utána ellátott mindenféle új játékkal (na jó, ezek promóciós célzattal a kutyatáphoz voltak csomagolva, amire Gazdiékat ott azonnal rábeszélte). Kedden újabb vendégek érkeztek: a nagy család egyik fele. Rögtön öten! Mert ilyen népszerű vagyok ;P Tőlük is kaptam egy zsírúj lasztit. Cserébe úgy lefárasztottam őket, hogy délután csak háromórányi alvással tudtam kipihenni magam. 

Aztán eljött a tegnap. A két tesóm eltűnt egy félórára a gyerekszobában, valamin nagyon dolgoztak. Nem azért, mert megsértődtem, dehogy, de azért nevelési célzattal kinéztem a kis pókemberes meg a rózsaszín cipellőt a fogaimnak... Gondoltam, megigazgatom őket, amíg ezek ketten előbukkannak, és méltóztatnak játszani velem meg kényeztetni. Hanem aztán kijöttek a gyerekszobából, és jól megleptek egy saját készítésű, szivárványos színű nyaklánccal. Csaj vagyok, na, ékszerrel bármikor levesznek a lábamról ;P Megbocsátottam.

Mondjuk, Gazdi szerint ennyire azért nem voltam jó kislány, de ki hisz neki? Nagy beagle-tudásom azt mondatja velem: aki ennyi ajándékot kap, csak jó kutyalány lehet!

Ilyen csinos vagyok:

A beagle bosszúja

Úgy lerakni az atomot a bejárati ajtó elé, hogy amikor Gazdiék hazaérnek, ne csak az ajtó alján és a padlón kenjék szét, de még bele is lépjenek - khm, én mondom: ez művészet. Amit persze nem mindenki értékel egyformán. Aztán amikor Gazdiék túlesnek a kezdeti sokkon, és papírtörlőért meg feltörlőrongyért rohangálva megtalálják a másik két atomot a nappaliban meg a konyhában... Komoly sápítozás volt, na.

Állítólag csak azért kötöttek pórázra, nehogy belegyalogoljak. Aha. Hát nem magamnak helyeztem el a csapdákat.

Büntetnek.

Pedig már szánom-bánom ezt az apró kis csínytevést.

De ki fogok szabadulni.

Lélekcsere

Nem, nem vagyok sértődött, és nem is ilyen, amikor sértődötten alszom. De azért... Ma a legkisebb tesóm átváltozott édes-aranyos gyermekké. Jó, én meg kicsit kiadtam még a dühömet, amiért tegnap órákra magamra hagytak a Gazdiék valami lagzi miatt. Erre mit mondanak? Na mit? Hogy kicseréltek engem a Botival, mert most ő a jófiú, én meg a rossz kislány. Még gyenge nevelési célzattal pórázra is tettek egy kis időre! Még szép, hogy most nem állok szóba velük.

Kedvenc zöld cipellőm

Csaj vagyok, na. Irigylem kutyamama zöld cipőjét. Ezért nap mint nap a magamévá teszem ;P Jól áll, nem?

Ékszer a lelkem

Nyugi, nem tűntem el, csak épp szoktatásban vagyok. Azt mondják Gazdiék: "Phoebe, de csinos vagy!" meg "Jaj, Phoebeke, milyen jól áll!". Na találjátok ki: egy nyamvadt nyakörvvel akarnak megetetni. Pontosabban hozzászoktatni. Amúgy egész csinos darab, szinte ékszerszerű a lelkem, még egy kicsi medál is van rajta (ami egyébként olyan, mint a régi, nyakba akasztható uszodai pénztárcák: vízálló, szétcsavarható, és papírdarab van benne). Dehát engem akarnak megetetni??? Tudom, mire megy ki a játék, mivel tudom, hogy ma megnéztek egy szomszédos kutyafuttatót. Tudom, hogy nemsokára pórázon sétáltathatom őket - mert ugye a póráznál csak az a kérdés, melyik végén van az erősebb fél ;P

Napi betevő Phoebe

Pocakmasszír: a legjobb a Gazdi lábánál szunyálni, amíg ő két kézzel veri a klaviatúrát, de a lábával még épp masszírozni tudja a pocakomat.

De éppen néha át is helyezkedhetek, ha úgy tartja főbeagle kedvem.

A tegnapi vendégségem margójára

Azért tudnak a Gazdiék: simán elpasszoltak három gyereket tegnap éjszakára ;P A kisebbik tesóm apukájánál landolt, a nagyobbik anyukájánál, ahová végül én is becsatlakoztam. Őőőőőrület, milyen buli lehetett itthon, Gazdiéknál :D

Amikor megérkeztem Vikiékhez, Kutyamama előrántotta a fél lakást a táskájából: kutyapelusok, az ágyikóm, jópár játék, vacsorára való és persze a tálkáim is előkerültek. Gondoltam, gyorsan eladom magam: egy óra leforgása alatt bemutattam, miket tudok produkálni a leterített kutyapelusokra. Kisebb és nagyobb dolgokat is. Mindenki roppant elégedett volt, kaptam egy csomó jutalomfalatot, és Gazdiék a legnagyobb lelki nyugalomban távoztak. Azért hajnalban hagytam egy kis nyomot magam után a nappaliban, és igazán nem értettem, ez kit zavart volna ;P Hanem aztán amikor Viki megpróbálta eltakarítani, előkerült az a csinos kis lila pompomfej. Felmosónak hívta, szerintem játéknak kellett volna. ;P Nagyon tetszett, és tök jót birkóztunk... volna, ha hagyták volna. Nem értem, Gazdiék is mindig úgy féltik azokat a vacak kis kék takarítórongyokat - vagy engem, hogy ha azt rágcsálom, domestost nyelek.

Három dolgot jól megtanultam ám a vendégségben:

1) Elég három csepp vizelet a pelusra, és máris jön a jutalomfalat. Most már frankón tartalékolok, hogy minél többször tudjak pisilni, és jutalomfalatot szerválni. Rafkós kutya vagyok, mondtam már?

2) Tudom, hogy érjem el, hogy kényeztessenek. Csak rebegtetni kell kicsit a pilláimat, amitől a szemöldököm pár masszívabb darabja is megrezeg, és máris jön a simi, a cuki-cuki-cuki, a puszi meg a mittoménmi. Finom, az a lényeg.

3) Ha hiányzom a Gazdiéknak, az egy új játékot jelent. Hmmmm, gyakrabban kell vendégségbe járnom. Ki hív meg?

Ez az új lasztim:

Hát így élek én és a családom ;P

Ilyen szépen tudok nézni

Szeressetek csak nyugodtan, minden okotok megvan rá ;P

Napi betevő Phoebe

Álcából elintéztem egy kutyapelust (jutalomfalatért, szigorúúúúan), hogy Kutyamama kinyissa a fiókot kiszacskóért. A varázsfiókot. Mindjárt rendet is teszek benne.

Lábtámadó Blogger Beagle

Gazdiék ma elvitték a tesókat játszóházba. Gondolták, lesz egy nyugodt napjuk, hogy a laptopot püföljék, munka címszóval. Aham. Hát, ember tervez, beagle végez, jó? Nyomtam nekik pár meglepetést ide-oda, megkóstoltam még pár cipőt, és tovább igazgattam a függöny alját - nekem jobban tetszik így, hogy alul pár helyen húzott. Buggyosabb ;P

Megerősítettek a másik nemesi címemben is, mert ugye van már a Törvényalkotó, de tuti, én vagyok a legjobb Lábtámadó is. Általában szemből támadok és nagylábujjra, ritkábban rüsztre, de kutya legyek (ja az vagyok ;P), ha zavarba jövök egy orvtámadástól, hátulról, Achilles-ínra. Mit nekem fair play, hát mondom, hogy kutya vagyok! Ilyenkor jön a "finomabban" jelszó, ami szerintem annyit jelent: "várj, inkább most támadj!". De hallgatok már arra is, hogy "gyere", gondolom ez lenne a "nem bírok nélküled egy lépést sem tenni, Phoebe" rövidebb változata. Amikor meg azt mondják: "okos kutya", akkor nyilván azt gondolják: "hol van a jutalomfalat? megint nincs kéznél, affene". Hát ilyen jó kutya vagyok én.

Most megint pihenek, jön az éjszaka, fel kell készülnöm. Masszívan alvást tettetek, lábak a négy égtáj felé szigorúan, pocak szétterülve a földön, szemeim zabálnivalóan bágyadtak. Magamban meg persze dúdolom a büdös macskát, és alig várom, hogy Gazdiék végre befejezzék a melót. Utána jöhet a haddelhadd, hacacáré, dínomdánom!

Vacsora pontban hatkor. He?

Azt hiszik, ha korábban kapok vacsorát, nem rosálom össze a lakást éjjel. Hát de ;P Már csak azért is, mert per pillanat sokkal fontosabb dolgom van az evésnél: aktívan fejlődöm.

A beagle-k 2. törvénye

ALSZIK A CSALÁD, HA (!) ALSZIK A BEAGLE.

Hát kiraktak a hálószobából!!!!! Még szép, hogy szóvá tettem párszor az éjjel... Ráadásul este megfürdettek, folyton kiszedtek a virágkaspóból, aztán mérgelődtek, hogy sáros tappancsnyomokkal közlekedem a lakásban. Nem értem, ezeknek semmi sem jó ;P

Mit nekem 600 forintos laszti

Amikor gazdiék eljutnak egy nekem való szakáruházba, képesek lennének egy fél vagyont otthagyni egy-egy jobb lasztiért vagy rágós játékért. Azt hiszik, ezzel megúsznák a cipők meg a konyharuhák. Nos, jelentem eddig két szőnyeget meg egy gyerekasztalt száműztem a kecóból, a gyerekszoba folyamatosan Phoebe-mentesítve, kutyamama zöld cipőjébe is belekóstoltam, és dolgozom már a függönyökön is. Lassan egészen úgy néz ki az otthonom, mintha egy eb is lakna benne ;P

Ezt a műanyag izét is bírom, egyetlen baja, hogy ezért nem rágnak be rám a Gazdiék. Imádom, ha huzigálják előttem, aztán hangosan kacarásznak, hogy ugrálok utána, de most már simán lebirkózom ám egyedül is. Mert ilyen erős vagyok.

És ez a rongy ez kié?

Ki másé lenne ;P

Ismét versben mondom el

Óriási vagyok na. Mi több, bravúros. Ma egész délelőtt rímeken törtem a fejemet, erre fényképes bizonyítékom is van:

A nagy dolgozásnak eredménye is lett, Gazdi segítségével a tegnapi névadós versikémhez príma kis folytatást faragtam a mindennapjaimról:

Alig várom, veled játszom
A combodat megkóstálom
Dorci

Kicsi vagyok megpihenek
Illatodtól elpilledek
Mami

Kergetőzünk, felmászol a padra
De várj csak! Növök én még nagyra.
Boti

Velőscsontról álmodom
Elrágom a lábadon
Gazdi

Jut eszembe, már 110-en rajongtok, csápoltok, imádtok a Facebookon. Bírlak Titeket.

Most ne zavarjatok.

Éppen új alvópózt gyakorlok, eddig jól megy ;P

Strandoltam

Mielőtt leszakadt volna az ég, ma strandoltam egy jót a tesóimmal. Először arra gondoltam, szétcincálom azokat a zöld hurkákat a medence oldalán, mert milyen már, hogy zöld és hurkás??? De aztán meg az jutott eszembe, mielőtt ezt (majd később, suttyomban) megteszem, megnézem, mi az a boldog vihánc a vízben.

Nagyon megfontoltan, pofazacskóval előre érkeztem a medencébe, fel is szippantottam az algákat az aljáról... Jobb vagyok, mint egy porszívó! Gazdi végig parázott, nehogy elengedjem, amit egy átlagos kutya a vízben elenged. Egy átlagos, de nem én :P Vagy legalábbis én nem árulom el ;D Azt nem állítom, hogy értem, mire az a nagy felhajtás a medence meg a pancsolás körül, mert végülis nekem a fülemet és a cicimet leszámítva alig jutott a feszített víztükörből, de mindegy, majd próbálkozom még.

Ja és persze a nagy pancsolás után rögtön elájultam a kutyamama ölében - mint minden normális Phoebe ;P

Rock 'n' Roll

Miután ma éjjel szanaszéjjel aludtam magamat, és ezt ezekben a percekben is éppen folytatom, játékos videó helyett most inkább elmondom, hogy lettem én Phoebe.

Adva van egy család, egy punk gazdival, egy rockéhes kétlábú kutyamamával, egy PSY Gangnam Style-ra ugráló kilencévessel és egy 3 Doors Downra csápoló háromévessel. Naná, hogy aki ide bekerül, az nem ússza meg zenésznév nélkül.

Itt van például ez a két kis tollas. Amikor még azt hitték a gazdiék, megelégszenek holmi szárnyasállománnyal házi kedvencek gyanánt, elrobogtak a világ végére két, hullámos papagájnak csúfolt sípoló játékért. Ők Johnny Cash és June Carter után Dzsoni és Dzsún lettek. Pimasz kis tollasok, egész nap kinn ücsörögnek, és engem hesszelnek. Még egy kicsit alszom, de aztán elkapom és megtollazom őket, az tuti.

Amikor pedig szóba került egy felsőbbrendű, nemesebb származású, értelmesebb házi kedvenc lehetősége (=én), akkor két név merült fel.

(...)

Lehettem volna Elvis ám,
"love me tender"-kiskirály,
kutyuli
mutyuli.

De nem lettem, mert a tenyésztő
(mivel gazdi még nem hozzáértő)
szukát
kínált.

A döntés gyorsan engem ért,
bánatos nagy szemeimért,
a többi
csak sztori.

"Hogy hívjuk, ha nem Elvis,
kellene egy lánynév is"
- mondta
a gazda.

"Legyen rocksztár a névadó,
hisz a családba csak az való"
- nyomta
a mama.

És hát Phoebe Buffay-nél nincs nagyobb,
a "Büdös macska" úgy tarolt,
a vita
pipa.

Így lettem Phoebe, avagy a nagymenő
Banánhinta Consuela Hercegnő,
az ám,
babám.

(...)

Íme a megtollazandó Johnny és June:

Kötélhúzás, zokniciba, rongyattack - videó!

Gazdi újabb videót készített a tegnapi, roppant fárasztó délutánomról. Ki is dőltem utána :P

A beagle-k 1. törvénye

A BEAGLE MINDIG ELÉRI, AMIT AKAR.
Ha azt hiszed, tudod, mit akar, és örülsz, hogy sikerül megakadályoznod benne, nyilvánvalóan mégsem jól tudtad, mit akar.

Mától a gazdiékkal alszom a hálószobában, és színesítem az álmaikat. Éjjelente többször is. No komment.

100. rajongóm (és minden beagle) tiszteletére

Mindennek megvan a maga helye és ideje, és ez az egyetem. Aha, hát én hathetes koromra úgy döntöttem, felhagyok a lakás körbevizelésével és egyéb "nagydolgokkal" az asztal alatt, a pad mellett, a konyha közepén. Mikor hogy és hol hozta a szükség. Kiccsaládom persze naivan azt hitte, csak a területemet jelölöm körbe, mint egy snassz kutya - ezen jókat is kacagtam magamban, pláne az elnéző pillantásukat nézve. Valójában egyszerűen nem tetszett a kutyapelenka. Hát miféle őrült négylábú az, aki egy pelusnak csúfolt papírdarabra rakja csodálatos belső természetének ékes darabjait?

De okos enged, szamár szenved. Márpedig én okos vagyok, a pelus átcsúszott az ingerküszöbömön, jelentem, most már csak ott végzem a dolgomat a lakásban. Így kell két macskát egy csapásra ütni: én még okosabbnak érzem (és tudom) magam, gazdiék meg azt hiszik, a 100. Facebook-rajongós mérföldkövet ünneplem így. Hadd higgyék ;P

Íme egy majdnem* selfie a pelusommal:

(*Majdnem selfie: állítólag még túl rövid a mellső lábam ahhoz, hogy igazi legyen. Ezért az unott - ámbár még így is csinos, imádnivaló, cukimuki, leírhatatlanul gyönyörű és fenséges - arc.)

Na, ha a hathetes korban elért szobatisztaságom még nem nyűgözte volna le a nagyérdeműt, csak mondom, hogy ma igazán eseménydús napunk volt. Vendégeim voltak - nem, nem a kiccsaládnak, hanem nekem! Öten is jöttek, hogy megcsodáljanak! Először Kopi, aztán Viki, Tamás, Frencsi és Flóra. Hát hagytam magam, megcsillantottam a bundámat, megmutattam uszkve nyolc ásítás alatt, hogy a torkom fele fekete, és amúgy meg átaludtam az egészet. Persze, amint tiszta lett a terep, előbújt belőlem a beagle, és jól megrágtam, amit meg kellett (= ami az utamba akadt).

Ma felfedeztem a teraszt is. Mondanám, hogy mókás, ahogy a gazdi meg az önjelölt kutyamama ugrálnak utánam, nehogy lepotyogjak az erkélykorlát alatt, de nem, nem mókás. Csak kínomban röhögtem, esküszöm. Most őszintén: olyan hülyének néznek, hogy érdekel engem az erkélykorlát, amikor ott a felmosórongy, a partvis meg a medenceslag? Ugyan :P De azért jól megfuttattam őket a teraszon, hátha kidőlnek, és lesz végre egy nyugodt estém. Egyelőre lett is. Pihenjünk.

Elindult a youtube csatornám! Bocsi...

Ehhez nem kell több magyarázat. Az első, hiperszexi, szupertudományos premiervideóban állati kimerítő játék, egy gyönyörű touchdown és a fül párhuzamos oldali áztatásának módszertana! Ennyit a trailerről, katt gazdi videójára:

Beszámoló az éjszakáról

És megkapták. Ébredéseimet éjfélre, fél háromra, negyed ötre és háromnegyed hatra időzítettem a magam zseniális módján; háromnegyed hétkor pedig már közöltem, hogy: "Reggeliiiiii, reggeliiiiii, reggeliiiii!" Hajnalban elértem, hogy az önjelölt kutyamamám legörbülő szájjal könyörögjön nekem, érintsem a hasamat a padlóhoz, nyújtsam ki a lábaimat, hunyjam le a szememet, és egyébként meg maradjak már csöndben. Alig bírtam ki röhögés nélkül :P Édes volt, majd én is mondok neki ilyeneket, amikor hajnalban hazajön egy buliból.

Pedig nincs szó másról, mint hogy aludni egyedül szeretek, ha viszont ébren vagyok, azt tessék észrevenni. Nem csak a kutyamamának meg a gazdinak, de a másik két gyereknek, a szomszédnak, a lakóparknak, sőt az egész kerületnek is! Lévén a teraszra egyedül még nem mehetek ki, elég hangosan kell műsírnom a konyhában, hogy mindenki tudja: Phoebe játszani akar! Tizenöt percet, mert utána úgyis alszom vagy másfél órát.

A papagájok reggel próbáltak beleszólni a jól ütemezett kis ébresztőimbe. Alkalomadtán rendbe szedem a tollazatukat, az biztos. Már fenem a fogaimat, leggyakrabban a fonott széken. Hopp, egy újabb bútordarab, ami lassan tutira ki fog költözni féltve őrzött területemről. Haha. De addig is kipihenem ezt az éjszakát. Készülök a következőre ;)

Amikor alszom, akkor is félelmetes vagyok:

Na ma éjjel megkapják!

Ez igazán nem volt szép tőlük! Először is ma elvittek állatorvoshoz, hogy ő is elmondhassa a nyilvánvalót: tökéletesen megalkotott kis beagle vagyok. Hah, hát ezért kár volt autóba ülni (hiba kettő - utálom azt a négykerekű izét, amit az önjelölt kutyamama Fekete Gyöngynek hív), sztetoszkóppal csiklandozni meg a füleimet hajlítgattatni. Egyetlen pozitívuma az eseménynek, hogy az állatdoki egy fölöttébb csinos és kedves lány, majdnem, mint én, még a chipelést is későbbre javasolta az ütvefúróméretű tű miatt.

És akkor elkövette kiccsaládom a harmadik hibát: elkerítettek!!! Ők nem voltak úgy oda annak a rusnya szőnyegnek a száműzésétől, ezért - fölöttébb helytelen és megalázó módon - az alig 15 négyzetméteres konyhába zártak egy felfordított pad álnok segítségével. Hát de hogy?

Ma éjjel megkapják a magukét! Harcra fül!

Büdös macska is back

Azért nem vagytok sámlik! Köszönöm apukámnak, a kissé leharcolt hangú, de törzskönyvezett Mr. Beagle-nek; anyukámnak, akinek még ugyan az aszfaltot súrolják a cicijei, de így is jó bige; a tesóimnak, akik engedtek hozzáférni az új családomhoz, amikor kinyílt az akol ajtaja... Nagyok vagytok, na! 50. Facebook-rajongóm (és a másik 49) tiszteletére jöjjön a Büdös macska. Névadó anyámtól, természetesen. Hoppá, most már azt is tudjátok, hogy lettem Phoebe! A miérteket hagyjuk... :P

Az első, a második és a harmadik nagyvécé a szőnyegre

Hát ezen gyorsan túlestünk. Valójában csak arról volt szó, hogy rusnyának találtam a családi étkezőasztal alatt a fonott fűszőnyeget, és tettem róla, hogy előbb szabaduljanak meg tőle, mint tőlem. Szőnyeg volt, nincs - az élet egyszerű! Két jól elhelyezett vizelet még nem hatotta meg a családomat, jöttek is rögtön az ecetes vízzel meg a "kutyás ronggyal". Így hát komolyra fordítottam a szót, na. Háromszor is egy nap alatt. (A házunk mögött hirdető szőnyegtisztító mesterembert viszont nagyon nem fogom irigyelni, amikor kézbe veszi a mesterművemet. Nehéz kenyér az is.) Ilyen, amikor restellem magam:

Lehet, nem ez az ideális módja, hogy beilleszkedjek egy új családba, de fogjuk fel inkább úgy: a család illeszkedik hozzám. Némi rágcsálás után eltüntettem (velük) a konyhából a gyerekasztalt a két kisszékkel, illetve egy dog marmagassága fölé helyeztek minden vezetéket, elosztót, telefontöltőt. Egy nap alatt nem is rossz, ügyes kis család ez!

Bizony, egy nap, merthogy épp tegnap történt, hogy a család három tagja ellátogatott a kvártélyomba, Mogyoródra. Látszott rajtuk, nagyon nagy szükségük van rám, nélkülem elvesznének az élet útvesztőjében. Ki is tettem magamért, két nyalás a leendő kutyamamának, három szempillarebesgetés a kutyapapának, és az üzlet megköttetett. Nem adtam magam olcsón, de alig hathetesen eldöntöttem: ők lesznek az új családom - én meg a harmadik szemük fénye.

Az első éjszakán elhúztam a mézesmadzagot, hullafáradt voltam attól, hogy ennyi mindent (rusnya a szőnyeg, ennivaló a kis gyerekasztal meg a székek...) kellett megtanítanom nekik. Alig kétóránként jeleztem, hogy jólesne egy kis simi vagy kötélhúzogatós játék. És még ha az esti fürdetés nem is esett olyan jól, el kell fogadnom, hogy nem mindig elég a fülemet meglóbálni az ivóvizemben. Ezt egyébként direkt csinálom, nem véletlenül olyan hosszú egy ilyen csinos beagle kislány füle-müle. Komoly meló, hogy ivás közben a fülvégeim külsejét és belsejét is alaposan kilögyböljem a hűvös vízben, és aztán finoman végighúzzam a parkettán - csak és kizárólag azért, hogy jól lássa a családom: ittam, jól vagyok, és erre jártam.

Hát itt tartunk. Járom körbe a lakást, mi nem tetszik még. Egy vicc, hogy néha elég a kis szemfogaimat megcsillantanom, és már keresik is az új helyét a fotelnak, széknek, társasjátéknak. Ezzel a mókával elleszek még egy darabig! Kedves Phoebe-család, innen szép nyerni! :)