Új kincseim (nemnyúkapiszka! mind az enyém!):
Történt ugyanis, hogy a nagypapa meg a nagymama üdvözölni szerették volna az új családtagot - naná, hogy engem, a kis (Banánhinta Consuela) hercegnőt ;P El is jöttek vasárnap, és elláttak finom új rágcsával. Mondtam nekik, hogy jöhetnek még ;P Ezután hétfőn az állatdokit láttam vendégül, az ő rendelőjében. És bár belémbökött egy nagy döfővel, meg valami tablettát is leszuszakolt a torkomon, utána ellátott mindenféle új játékkal (na jó, ezek promóciós célzattal a kutyatáphoz voltak csomagolva, amire Gazdiékat ott azonnal rábeszélte). Kedden újabb vendégek érkeztek: a nagy család egyik fele. Rögtön öten! Mert ilyen népszerű vagyok ;P Tőlük is kaptam egy zsírúj lasztit. Cserébe úgy lefárasztottam őket, hogy délután csak háromórányi alvással tudtam kipihenni magam.
Aztán eljött a tegnap. A két tesóm eltűnt egy félórára a gyerekszobában, valamin nagyon dolgoztak. Nem azért, mert megsértődtem, dehogy, de azért nevelési célzattal kinéztem a kis pókemberes meg a rózsaszín cipellőt a fogaimnak... Gondoltam, megigazgatom őket, amíg ezek ketten előbukkannak, és méltóztatnak játszani velem meg kényeztetni. Hanem aztán kijöttek a gyerekszobából, és jól megleptek egy saját készítésű, szivárványos színű nyaklánccal. Csaj vagyok, na, ékszerrel bármikor levesznek a lábamról ;P Megbocsátottam.
Mondjuk, Gazdi szerint ennyire azért nem voltam jó kislány, de ki hisz neki? Nagy beagle-tudásom azt mondatja velem: aki ennyi ajándékot kap, csak jó kutyalány lehet!
Ilyen csinos vagyok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése