Mindennek megvan a maga helye és ideje, és ez az egyetem. Aha, hát én hathetes koromra úgy döntöttem, felhagyok a lakás körbevizelésével és egyéb "nagydolgokkal" az asztal alatt, a pad mellett, a konyha közepén. Mikor hogy és hol hozta a szükség. Kiccsaládom persze naivan azt hitte, csak a területemet jelölöm körbe, mint egy snassz kutya - ezen jókat is kacagtam magamban, pláne az elnéző pillantásukat nézve. Valójában egyszerűen nem tetszett a kutyapelenka. Hát miféle őrült négylábú az, aki egy pelusnak csúfolt papírdarabra rakja csodálatos belső természetének ékes darabjait?
De okos enged, szamár szenved. Márpedig én okos vagyok, a pelus átcsúszott az ingerküszöbömön, jelentem, most már csak ott végzem a dolgomat a lakásban. Így kell két macskát egy csapásra ütni: én még okosabbnak érzem (és tudom) magam, gazdiék meg azt hiszik, a 100. Facebook-rajongós mérföldkövet ünneplem így. Hadd higgyék ;P
Íme egy majdnem* selfie a pelusommal:
(*Majdnem selfie: állítólag még túl rövid a mellső lábam ahhoz, hogy igazi legyen. Ezért az unott - ámbár még így is csinos, imádnivaló, cukimuki, leírhatatlanul gyönyörű és fenséges - arc.)
Na, ha a hathetes korban elért szobatisztaságom még nem nyűgözte volna le a nagyérdeműt, csak mondom, hogy ma igazán eseménydús napunk volt. Vendégeim voltak - nem, nem a kiccsaládnak, hanem nekem! Öten is jöttek, hogy megcsodáljanak! Először Kopi, aztán Viki, Tamás, Frencsi és Flóra. Hát hagytam magam, megcsillantottam a bundámat, megmutattam uszkve nyolc ásítás alatt, hogy a torkom fele fekete, és amúgy meg átaludtam az egészet. Persze, amint tiszta lett a terep, előbújt belőlem a beagle, és jól megrágtam, amit meg kellett (= ami az utamba akadt).
Ma felfedeztem a teraszt is. Mondanám, hogy mókás, ahogy a gazdi meg az önjelölt kutyamama ugrálnak utánam, nehogy lepotyogjak az erkélykorlát alatt, de nem, nem mókás. Csak kínomban röhögtem, esküszöm. Most őszintén: olyan hülyének néznek, hogy érdekel engem az erkélykorlát, amikor ott a felmosórongy, a partvis meg a medenceslag? Ugyan :P De azért jól megfuttattam őket a teraszon, hátha kidőlnek, és lesz végre egy nyugodt estém. Egyelőre lett is. Pihenjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése