Phoebe ooookos

Ezer éve (három hete) már kábé, hogy nem aludtam a Kutyamama ölében. Mert olyan piszok nagy vagyok, mindjárt tízhetes! Szegény, mindig azt hiszi, ha mellé ülök, és felkéredzkedem, hogy most megint a bébi-Phoebe bújik majd hozzá, de egy-két felkar- és dekoltázsharapás után rájön, hogy csak játék az egész - mert játék a világ - nekem.

Mindenesetre tegnap odabújtam, hadd legyen már neki is kicsit jó, és végül megint én jöttem ki jól az egészből: azt mondta, most mindent megbocsát. Hát így. Okos kutya vagyok.

Holnap megint visznek az állatdokihoz, a csinoshoz. Nem várom. Szuri, tabletta, és ha minden igaz, a körmeimet is megkurtítják; Gazdiék unják már magukon a sebeket. Pedig én szorgalmasan nyalogatom őket - közvetlenül azelőtt, mielőtt újabbakat csinálnék.

Jah, meséltem már, hogy lassan átjutok Kínába? ;P