Gazdi és Kutyamama születésnapja. Két torta, és én egyikből sem kaptam. Reklamáltam, nem adtak. Lábat rágtam, nem adtak. Szempillát rebesgettem, nem adtak. Feladtam. (...) De jövőre már leszek vagy 12 kiló és dupla ekkora, így szimplán elveszem majd a magamét, nem pedig kérem ;P (Magamét = egész torta)
June, a papagájcsajszi sztepptáncolni kezdett. Először azt gondolták Gazdiék, milyen vicces. Aztán amikor már alvás közben is járt a lába (szinte), azt gondolták, násztánc. De úgy tűnik, nem. A karmája a tánc a kis tollasnak - ja és vitaminhiánya volt.
Harmadik kombinált oltás. Éljen, éljen!!!!! A csodákat, pfuj meg fájt, de most megint két hétig, a veszettség elleni oltásig nyugi. És a dokinő továbbra is nagyon kedves, majdnem olyan jó nő, mint én (leszek).
Első giganagy séta. Elvittem gazdiékat pórázon erre-arra. Kicsit azért élveztem én is ;P Pláne azt, hogy elaltattam a figyelmüket a méreteimmel, és nem is gondolták volna, ha akarom, simán végighúzom őket hason a füvön. Nyehehe.
Első kutyahaverok. A legjobban Berci jön be. Még nem dőlt be ugyan a szépségemnek, de majd rajta leszek. Hódolnia kell, előbb-utóbb. Van itt mindenféle eb: kisebb, nagyobb, rövidebb és hosszabb szőrű, pórázos és hiperjólnevelt. Jófejek, de azért idővel tudniuk kell majd, hogy én vagyok a királynőjük. Phoebe királynő, jól hangzik.
És végül ma: gigahiperszupernagy séta a Normafánál. Nem kicsit vagyok sztáreb: 5 méterenként jött valaki megdajkizni, megsimogatni. Nem is tudják a Gazdiék, mekkora mázlijuk van velem! Pedig de. Amikor a hatvan körüli hölgy esdekelve nézett a Kutyamamira: "Csak azt ne mondd, hogy nem simogathatom meg!" - majdnem elröhögtem magam. Kutyamami meg persze kihúzta magát jól, büszkén vigyorgott, miközben én hagytam magam szeretni. Szeretem, ha szeretnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése